AMIKOR A “NEM SZERETEK SÜTNI” NEM OPCIÓ!

Az az igazság, hogy nem szeretek sütni, mert az nekem túl sok Excel. Nem szeretem a kereteket, amibe beszorít, hogy csak ennyit lehet, csak annyit lehet, csak akkor lesz olyan a végeredmény ha átszitálod a lisztet, ha 175! fokra állítod a sütőt, ha gőz fölött olvasztod a csokit… Semmi spontaneitás, semmi útközben mégis inkább egy más ízűt/állagút/szagút akarok, nem lehet kóstolgatni, szóval nekem a sütés nem élvezet, hanem feladat.

Kivéve ha Emuval sütünk, mert az program, az élmény, az csak a miénk, erre rá kellett jönnöm, hogy az nem is sütés, hanem szórakozás… erre is a jótékonyság döbbentett rá, amikor Emuval a Mikulás csomagokba sütöttünk betű alakú kekszet ééééés finom lett!

Úgyhogy ma reggel is jótékonyságból sütöttem, az utcán élőknek a tea-süti osztásra a Moszkvára és a Batyira, a vendégeknek. És jusztis spontán, ránézésre! Nem méricskéltem, nem szitálgattam, nem 175 fokon raktam a sütőbe és mégis süti lett! 

Süti, céklás-csokis marokra fogható sütike, sütikécske!