VÉGRE…!
Csütörtökönként mindig melegétel osztás, szombatonként pedig tea osztás-beszélgetés van a Moszkván 15:00 órától, 17:00 órától a Batyin.
Ez rám nézve azt jelenti, hogy minden hétvégén megfuttatom az adományozás, segítés lehetőségét a csoportomban, Vera az övében és a beérkező felajánlások függvényében megtervezzük a csütörtöki menüt. Én kedden beszerzem az alapanyagokat, szerdán, munka után nekiállok az előkészítésnek(zöldségpucolás, húsdarabolás, aprítás stb.), majd pedig a másnapi estebédnek valót nagyjából félkészre főzöm. Másnap 12:00-kor elkezdem készre főzni a menüt és olyan módon előkészíteni, hogy 13:30-tól csomagolható legyen, de a konyhában is elférjek. 14:00 órakor jön Vera általában egy társával és a teák megfőzése és termoszokba töltése után, bepakolnak a kocsiba és kiosztják a szajrét.
Ilyenkor én konyhát takarítok, majd elmegyek Emuért a suliba és este megnézem az aznapról készült posztokat, képeket és chatelek Verával a benyomásairól.
Ez egy nagyon jól működő és működtethető rendszer de tulajdonképpen pont én, és ez már tavaly is így volt, amikor hajléktalan szállóknak főztünk, sose találkozom azzal, akinek ételt főzök.
Csak a Facebook alapján tájékozódom azt illetően, hogy ízlett-e az estebéd, van-e valami extra igény. Mit szóltak egy általuk nem ismert(sokszor általam sem, mert abból improvizálok, amit kapok olcsóbban) fogáshoz.
Aztán jött a tegnap…
Lovász Andi bevállalt 40 adag sütit, Emu nem volt itthon szombaton, úgyhogy úgy döntöttem én bevállalom a másik 40-et. Igazából az osztás, a találkozás lehetősége motivált, hogy egyszer láthassam az arcokat, amikor beleharapnak a sütibe, hallgassam a visszhangját, mi lenne finomabb, mit lehetne máshogy, meg persze, hogy váltsunk pár szót, hogy halljam a történetüket, legyen egy személyes találkozás. Én ne csak a nő legyek, aki főz, hanem Nóri, és ők ne csak a vendégek legyenek, a rászorulók hanem legyenek megszólíthatók, legyen arcuk, legyen hátterük.
Ez történt meg most szombaton egy kicsit és nagyon jó volt. Régebben a Bike Maffiával osztottunk és az is jó volt. Most többen álltak egy helyen, voltak újak(persze nekem mindenki az volt), akik most kérdezték tőlem, hogy jól hallják-e, hogy csütörtök a másik nap. “Jól hallottátok, csütörtök, igen”- mondtam és gondoltam, hogy úgy intézem, hogy akkor is egy kicsit jelen tudjak lenni, mert ez az igazi, ezért főzök!
Aztán gyorsan elköszöntem, mert kicsit elhomályosult a tekintetem, még szerencse, hogy a maszkban ez nem olyan nyilvánvaló, meghatódtam, megkönnyeztem ezt a kis villámtalálkozást, de megyek még.
“Csütörtökön találkozunk!”