Iskola, amely kincset ér!

Az ember nem mindegy, hogy hogyan választ iskolát, nekünk sem volt mindegy. Választottunk és csak reméltük, hogy sikerül bekerülni. Ez négy éve volt… Emma a Kincskereső Iskolába jár.

Ami nagyon egyértelmű, hogy ebbe az iskolába hasonszörű szülők hasonszőrű gyerekei járnak, ez egy közösség, egy olyan hely, ahol nem szélsőséges nézetek alapján normális emberi közeg jön létre, amely nem mindig normális, de szerencsére ez itt nagyon stabil.

És az is kiderült, hogy ezek a dolgok nem csak iskola függők, mert egy másik iskolában, ahol az egyik tanítónénivel már többször is jótékonykodtunk együtt,  két osztály is beszállt a Mikulás csomag akcióba és temérdek kisiskolás hozott rászoruló társaiknak Mikulás csomagot és eltartható élelmiszert.

Most, a mostani lezárásokkal szerveződik a húsvéti akció, amelyben a Tamási Áron Iskola két osztálya megint részt vesz és természetesen Kincskeresős szülőtársaim is, ahogy már nem először nyilván.

Emellett egy különös ám duplán jó felajánlás is érkezett: mivel a kincskeresős konyhásnénik fizetés nélküli szabadságra kényszerültek volna, a szülők összefogtak és gyerekeiknek egész márciusra megrendelték a gyerekek reggelijét, ebédjét és uzsonnáját, amelyet jótékony célra ajánlottak fel ahelyett, hogy a gyerekeik ették volna meg. Telefonálgattam és végül II. kerületi Kutyapárt képviselője, Vera segítségével és a BBM lelkes önkéntesével történt egyeztetés után a felajánlott ételcsomagok eljutottak a XI. kerület hajléktalan melegedőjébe. És ez mostantól így lesz egész márciusban!

A tanulság, hogy vannak jó, jobb és mégjobb iskolák, de hogy mi teszi őket jóvá az azért a közösségen múlik! Mind a tanári, mind a szülők hozzáállásán! Nem az elv számít, hanem a szándék és a tett akármilyen elcsépelt is ez, igaz!