PAPRIKÁS CSIRKE MEGRÉSZEGÜLT

Ma Emmával főzünk. Vera megtudakolta, hogy a Moszkvára és a Batyira látogató, enni vágyóknak a csirkepaprikás lenne a vágyuk ha választhatnának. És most választhattak. 

Úgyhogy ma megérkezett a 40 comb. Igen. 40db, azaz 40 db alsó és 40 db felsőcomb. Mert ugye 80 adagot főzök.

Régen csináltam, pedig ha itt a holland családom, mindig kérik. Hexenpotnak azaz boszorkány egytálnak hívják, úgy sejtem a boszorkány rész nem a kajának szól… Meggyőződésem, hogy azért mert nekem valahogy mindig kerül bele egy kis bor is, meg egy kis zöldség is. És mondhatjátok, hogy akkor az már nem csirke paprikás, de De, Az!

Egyszer Keszthelyen, a Festetics kastély borospincéjében ebédeltünk Hillével és nem az étlapon lévő fogásokból kértünk, hanem ahogy jöttek le a dolgozók megenni a személyzeti ebédet, olyan szerelemmel ették, hogy megkérdeztük a háziasszonyt, Katit, hogy az mi amit ők esznek? Hogy a végén, mikor már a villával csak kaparászni lehet a tányért, de kaparászod mert hátha még a fokok hegyéről egy microméternyit le lehet nyalogatni…”na az mi?”

“Az én csirkepaprikásom”-mondta. És kaptunk. És tényleg. Mi is kaparásztunk és nyalogattunk. Majd újra odahívtuk Katit, aki a főztjéhez egy pohár rozét javasolt, és megkérdeztük, hogy mi a titok. És elárulta: “a rozé”. 

Na nem csak, hogy azt ittunk, hanem azt is ettünk. Ugyanis egy kis rozétól szerinte finomabb lesz. Miért rozé? Mert ha a rozé friss, márpedig az már nem rozé, ami nem friss, ugye, akkor picurkát szúr, pezseg. Az nagyon jót tesz a húsnak, mondta Kati, a bor meg az íznek. 

Így esett, hogy ebben a paprikás csirkével is volt rozé, mert az mindig kell! 

És ezzel Emma is egyetért. 

Aki nem hiszi, járjon utána! (Recept a Karantén konyha részen)