Tűnődök, várok, esik…

Ülök a gépem előtt és bámulok ki az ablakon. Esik..

Szerencsére voltam ma délelőtt már Emut suliba vinni, Galinával kávé mellett összeállítani az új menüt, fodrásznál /ez már a muszáj kategória volt/, majd pedig a piacon, hogy beszerezzem a holnapi csirkét és ugyan pont azt fontolgattam, hogy délután kimegyek, valahova ki, mert ma nem tanítok, nem főzök, már letudtam a tennivalóimat, eggyel megint kevesebb a költözésből maradt doboz és ebédeltem is, szóval teljesítettem a mait, amit mára vártam el magamtól.

Ezért is írok, mert ez jó nekem, ez kikapcsol, megnyugtat, segít átlátnom mi minden volt, van és mit tervezek. Ja, nem, azt nem segít átlátni, mert az olyan, mint a Burdában a szabásminták, amikor mind más színnel, szaggatottan, vagy cikk-cakkban de egymásra vannak rajzolva és amíg az egyiket át nem másolod a pausz papírra nem tűnik úgy, hogy az valaha hordható ruhadarabbá tud alakulni…

Szóval, a terveket máshogy csinálom, arra van a TO DO lista, ami bővül is, de néha egy egy sor kap egy pipát. /Az IKEA-s szekrény mellett még nincs pipa, pedig minden nap csekkolom a kínálatot, elképzelem, majd meggyőzm magam, hogy még várunk, mert nem jtt még a bumm, az pedig kell./

A palacsinta projekt országossá növelése mellett van egy fél pipa, mert elindult, valami kezdődik, például Timcsinél Szabadszálláson, illetve úgy tudom Debrecenben is alakul Áronékon, azaz a noÁron keresztül…tökjó tökjó, be fog kerülni a köztudatba csak ki kell várni.

Sokmindenre kell várni, azt is megtanultam már egy kicsit, várni. Várni, hogy elmondhassam mit gondolok, az a legnehezebb, de hallgatni meg jó, attól leszünk többen mert meghallom, hogy milyen sokan csinálnak valamit, valami mást, máshogy, mint én és akkor újra előjön a Burda szabásmintája és kirajzolódik egy újabb vonal, újabb színnel, de hullámos is, mert akkor tudom, hogy az egy gondolat továbbvitt, kombinált verziója az újonnan hallottal. Tehát várok, hallgatok és picurka lépésekben van bennem egy kép, hogy sok ember sok egyedit csinál, amik nem csak megférnek egymás mellett, de támogatják egymást, tolják, húzzák egymást felváltva, előre, oda, ahol egy normáslis világ van, ahol a munka csak egy szó, de nincs mögötte sötét jelentés, hanem hivatás, amelyért meg kell dolgozni, de van eredménye és az egy közösséget hoz létre.

Valójában már létezik ez a közösség csak még nincs kész, mert folyamatosan nő és terjed, hogy megváltoztassa a rossz beidegződéseket és létrejöjjön egy rendszer, amire vágyunk, ahol mindenkinek megvan a helye és együttműkdik…

…úgyhogy még várok, de nem vagyok türelmetlen, szakaszaiban nézem, egyre jobb nekem, egyre jobb lesz nekünk. Majd meglássátok boldogok leszünk…